Nagy Izabella

Szerkesztő, későnérő. Negyven éves kora óta jelennek meg versei (különböző irodalmi lapokban, és egy verseskötetben), két regénye a horvát tengerparton játszódik. Mert muszáj a tengert, ezt a csodát megörökíteni. Amikor ír (fejében vagy papírra, vagy gépen) nem ő létezik, hanem akiről gondolkodik. Így lehetséges az, hogy úgy kóvályog a világban, mint egy kisgyerek. Úgy érdeklődik minden iránt, mint egy kisgyerek, úgy hisz az emberekben, mint egy kisgyerek.

Fölnőtt idejében idegen nyelvet tanít a diósdi általános iskolában, elképesztően jófej diákoknak. Amikor nem tanít, még az Istenen is gondolkodik, álmélkodik, beszélget róla mindenkivel. És, hát, szerelmes is. A lovak, e csodálatos teremtmények kitöltik a szívét.

FOTÓ: SZÉKELYHIDI ZSOLT